Valahol Európában

Szállásadónőm először úgy mutatott be érkező vendégeinek, hogy íme "Tamasz", Varsóból. Kicsit megilletődve korrigáltam gyorsan, nem Varsó, hanem Budapest, mert Hungari. Ja, igen, hát persze hogy Magyarország. Ezután még kicsit beszélgettünk is a városról, hogy a Duna, két part, meg ilyenek. Ezek után ma, amikor újabb vendégek jöttek, és összefutottunk az előszobában, ilyet szól: ismerjétek meg Tamást, Bulgáriából. Ez már annyira sok volt, hogy inkább elfogadtam új identitásom és barátságosan kezet fogtam az érkezőkkel. Bár amúgy sem sértődnék meg ilyesmin, de úgy tűnik szállásadóm viselkedésén már csodálkozni sem érdemes, mert egészen külön kategóriába tartozik e téren.
Nemrég például egy igazi keleti szláv - magas, kerek arcú, szőke hajú - szépség toppant be és be is lett mutatva rögtön, ő Irina, egyenesen Moszkvából. Mire Irina kicsit behúzta a nyakát, és kisiskolás módra jelentkezve csipogta, hogy: bocsi, Minszkből, ha már. Ó, persze, örvendezett szállásadónőm, én pedig csak egy diszkrét bólintással jeleztem Irina felé (akkor még persze mit sem tudva bimbózó bolgár énemről), tudom mit érzel, sőt, még azt is tudom, hogy Minszk nem Oroszországban van.