Ősz

Párizsban ősz lett, ami a gyakorlatban leginkább annyit jelent, hogy egyik napról a másikra mintegy 15 fokot süllyedt a hőmérséklet.
De ennél azért valamivel érdekesebb dolgokat is igyekeztem megfigyelni az utóbbi - még meleg és napfényes - napokban.
Például azt, hogy ebben a városban az autósok, a gyalogosok és a piros lámpa egészen érdekes viszonyban vannak. Mert ugye otthon sem éppen a félénkségükről híresek a gyalogosok, futnak azok át Hungária körúton, Rákóczi úton, Váci úton, csak meglegyen az adrenalin. Csakhogy. Otthon erre a reakció általában kétféle szokott lenni: a sofőr vagy beletapos a gázba, hogy akkor már hadd szóljon, vagy irgalmatlanul dudál (amúgy jogosan), esetleg mindkettő. Itt pedig mit látok, fél perce piros, és akkor a faszi elindul a zebrán, miközben meglódul felé a robogókból és autókból álló menetoszlop. Majd lassítanak, senki sem dudál, még csak az arckifejezésük sem változik. Az egyik motoros mintha még mosolyogna is.
Civilizációelméleti összegzés: a párizsi kresz nem szabályrendszer, csak egy hallgatólagos keret az egymást szakadatlanul követő tárgyalásokhoz, joviális és derűs útvonalelosztási egyezményekhez. Mint az alku az arab kereskedőknél: ár nincs, majd lesz.
Vagy például ott van az a kilencévesforma japán kisfiú, aki szemben ült velem a metróban, tetőtől talpig öltönyben-nyakkendőben, ölében egy laptoptásákával. Biztos valamelyik általános iskolai menedzserképzőbe ment lenyomni egy prezit.
Vagy például az az előttem sétáló úr, akinek a gallérján egy ijesztően nagy méretű, általam beazonosíthatatlannak bizonyuló bogár utazott, egyébként igen visszafogottan és illedelmesen, csak a kis csápjai lobogtak a menetszélben.
Vagy például az, hogy a szomszéd Carrefour-ban ha a harmadik polcról veszem el a Hellmans-majonézt - ami egyébként máig a legjobb gyári majonéz, amit ember előállított - akkor 3.60 euró, ha pedig az elsőről veszem tökéletesen ugyanazt, akkor 2.50.
Az elsőről vettem el. Bár mindenen ilyen pofonegyszerűen lehetne spórolni.
A fenti fotó amúgy nem ősszel készült, hanem nyáron, és nem is Párizsban, hanem Montréalban, de amellett hogy azért szerintem van egy kis őszies hangulata, azért is érdekes, mert ez az egyetlen montréali metrómegálló, amely a Párizs egyik védjegyének számító metrótáblával tiszteleg az anyaországnak.