Dolgok, melyek egy teljesen átlagos bevásárlás alkalmával történnek meg

A Carrefour egyszerűen sosem fogy ki a kis színesekből.
Itt van például ez a nemzetközi ételszekció, melyben a többek között kínai, olasz, angol és amerikai polcok mellett - külön Gábor figyelmébe ajánlva - egy lengyel szeparé is van, a templomokkal karöltve reprezentálva és egyben kiszolgálva a népes bevándorlóközösséget.
Meg hát ez a különös Pepsi-állvány. Én, mint a kólaháborúban eredetileg a Pepsi oldalán álló fogyasztó, évek óta töprengek azon, hogy a márka miért üldözi el magától a potenciális vásárlóit, szisztematikusan és - esetemben - kétségkívül egyre hatékonyabban. Amellett, hogy számos helyen egyszerűen nem lehet kapni a terméket, az csak hab volt a tortán, hogy cikibbnél cikibb reklámok követik egymást, mert elsősorban azért mégiscsak a megvásárolhatatlanság terelt a másik gyártó felé, és nem az imázs. Eddig.
Mert mostanra a Pepsi marketingesei végre megtalálták a választ a gondolom hosszú ideje dédelgetett dilemmájukra: vajon lehet-e olyan arculatot kialakítani, ami felett már nem lehet csak úgy elsiklani? Ami akár még arra is képes, hogy lenyomja a terméket?
Igen! Itt a szekszidrink, a Pepsi Lighttól. Ez annyira fáj, hogy már nem is tudok mit hozzáfűzni.
Ja de mégis, mindössze annyit, hogy aki látott már franciát pánikszerűen mirelitpizzákat pakolni a kocsijában felhalmozott kólakupacra (egyébként Coke Zero), az már soha többé nem tud futó rosszérzés nélkül úgy gondolni Párizsra, mint a modern gasztronómia fővárosára.