Lemezmustra: csalódások, várakozások, ajánlók

Most vettem észre, hogy eddig alig-alig esett itt szó zenéről, pedig hát.
Erre a jelenségre csak részben lehet magyarázat, hogy az utóbbi hetek leginkább nagy vagy nagyobb csalódásokkal teltek zenei értelemben: az eddig megbízható kismesterekként teljesítő Mysery Signals, Acacia Strain és a The Human Abstract friss produktumai (sorrendben: Controller, Continent, Midheaven) mind mélyen alulmúlták az elvárásaimat, és különösen fájó, hogy még az Intronaut nagyon várt Prehistoricisms című lemeze sem volt képes egy igazán emlékezetes percet sem tartalmazni, akárcsak az új Mouth of the Architect album (Quietly). A helyzeten sajnos nem javít, hogy azok sem okoztak kellemes meglepetést, akiktől ezt egyébként nem is vártam annyira (Bleeding Through: Declaration).
Erre nyilván az volna a kész válasz, hogy benőtt végre a feje lágya, de sajnos az említett zenekarok régebbi lemezei még mindig ugyanúgy megbizsergetnek, tehát ez a vonal egyelőre kilőve.
Bár szintén icipicit csalódtam Emiliana Torriniben is, de az ő hangjától még mindig garantáltan kiakad az erotométer - ezzel együtt lányoknak is érdemes belahallgatni a Me and Arminibe, ami ugyan nem olyan egységes mint a korábbi lemezek, de akad rajta még így is pár olyan dal, amit nem lehet csak egyszer meghallgatni.
Lesz egyébként lemezbemutató koncertje Párizsban is, kedvesen pont arra a hétre tervezve, amikor nem leszek itt, de nem baj, már megszoktam, végülis Montréalban is csak három nappal csúsztam le a húszévenként egyszer esedékes At the Gates reunionról.
És bár nem a legfrissebb termés, de nekem új az Ulver 2007-es Shadows of the Sun című lemeze, ami bár szintén nem metál, de nem könnyű hallgatnivaló: lassú, orgonával alászínezett mély férfiének dominál többnyire, sejtelmes dark ambient hangfolyamokba ágyazva.
A zenekar alakulástörténete újabb izgalmas példája annak a zabolátlan zenei kavalkádnak, ami a kilencvenes évek közepének norvég black metal szcénájából bontakozott ki: Ulverék mellett a másik illusztris szereplő Ihsahn, aki az Emperorból kiválva gyártott le nem kis mennyiségű saját anyagot; közülük számomra a saját feleségével, az énekesnő Ihriellel Peccatum néven kiadott experimentális/avantgarde/black/rettentőnyomasztó Lost in Reverie a legmaradandóbb. Amúgy.
A nagy csalódások ellenére nem adtam fel teljesen: heteken belül a boltokban, illetve, elérhető lesz az egyszerűen csak zseniális Burst Lazarus Bird címre keresztelt új opusza, és hamarosan elkészül az utóbbi évek egyik leginteligensebb hardcore/metal albumát (Chronoclast: Selected Essays on Times Reckoning and Auto-Cannibalism) kiadó Buried Inside idei albuma is. Remélem összekapják magukat, mert a helyzet lassan kezd tolerálhatatlan lenni kérem szépen.