"Hű de jól vagyok"

Ma benn jártam a Cité Internationale Universitaire de Paris-ban. Ez az a hely, pontosabban ennek a Norvég Háza, ahol - immár egészen biztos - lakni fogok október elejétől. A CIUP valami egészen fantasztikusan jól kitaláltnak és jól működönek tűnő hely: egy több mint 10 ezer diákot kábé 140 országból egy kupacba összegyűjtő kollégium, ami egy hatalmas parkban elszórt hangulatos házakban (melyek jellemzően a fenntartó nemzet fontosabb építészeti közhely-/stílus-jegyeit viselik magukon) öltött testet.
A fenti képen látható Maison de la Norvége nem tudom, hol tükrözi a norvég architekturális esszenciát, az épület hallja mindenesetre egy az egyben úgy néz ki mint egy szot-üdülő társalgójával kombinált szauna - ez persze engem nem tántoríthat el.
A kollégiummal kapcsolatban a szociokulturális előrelépésen (azaz az anyuka-gyerek páros felcserélése a szomszéd, remélem kizárólag esztétikai szempontok alapján elszállásolt norvég csajokkal) kívül két várakozásom volt: nyelvórák és konditerem ingyé. Ez azonban korántsem egyszerű: az első kapásból kilőve, mert kezdő nyelvi körök nincsenek a kollégiumban. A második már sokkal bonyolultabb.
Ahhoz ugyanis, hogy sportolhassak a Cité-ben, két fényképen kívül szükség van egy orvosi szakvéleményre arról hogy egészséges vagyok. Tudok ilyet kiállíttatni itt? - kérdeztem a recepciós hölgyet. Ön honnan is jött? - kérdezett vissza. Magyarországról, mondtam, mire zavartan elkezdett lapozgatni, és kis idő múlva felnézett, izé, az Európa? Igen az, nyugtattam meg, és mint kiderült, bár ez alapvetően biztató tény, de azt továbbra sem sikerült tisztázni, melyik francia orvos lesz hajlandó arra, hogy egy már eleve elvesztett tajkártyával rendelkező magyarnak kiállítson egy ilyen papírt, amihez feltételezem nem két perces vizsgálat kell.
Szóval hacsak nem akarok formátlanra hízni a norvégok közt, bizonyítanom kell: jól vagyok, köszönöm - igazam bizonyításához ezúton is szívesen fogadok mindennemű tanácsot és útmutatót.