Metrózenészek

Az egész azzal a roma sráccal kezdődött, aki fölszállt a 10-es metróvonal egyik megállójánál a harmonikájával, majd pár - köztük egy Szécsi Pál-számra gyanúsan hajazó - darab eljátszása után körbejárt a pohárkájával, hogy begyűjtse az adakozni hajlandók euróit. A pár nappal később a délutáni csúcsforgalomban az ajtón épphogy csak be - majd épphogy csak ki - préselődő ötvenes, szakállas, depardieu-i pocakján farmeringet feszítő gitáros kifogástalan kiejtéssel és mondjuk elég profi kísérettel adott elő különféle Beatles-örökzöldeket plusz hasonlókat, majd újra kalapozás.
Ma egy apró termetű, szemüveges hölgy jelent meg a kocsiban, kis szerencsétlenkedés után felhúzta maga után az erősítőjét, ami egy standard abc-s árumozgató kiskocsira volt rászigszalagozva, mellékesen egy üveg narancslével együtt, majd kis topogás, zavart köhécselés után tekert a gombokon párat, kezébe vette a mikrofont, és a felcsendülő zenekari kíséretre, néha meg-meginogva a metró durvább kanyaraiban, elénekelte a Bésame Mucho-t. Őrület.