W.

George W. Bush úgy ahogy van egy nagyon magas labda.
Rejtélyes éppen ezért, hogy eddig miért nem sikerült senkinek sem kihasználni ezt a hatalmas lehetőséget: Michael Moore a hátborzongatóan populista kitalációival és harmadosztályú összeesküvés-elméleteivel rontotta el a dolgot, és most pedig itt van ez az Oliver Stone, aki állítólag egy híres filmrendező.
W. (itt W. - L'improbable president, azaz a valószínűtlen elnök) című filmje, mely elvileg az ifjabb Bush elnökké válásának furcsa történetét kívánja elmesélni, illetve jól megmutatni, hogy mekkora paraszt ez a W., egy újabb elképesztő melléfogás az agresszort gúnyolni próbálók és végül elhasalók sorában.
A film tökéletes, átfogó szarságához minden lehetséges körülmény gondosan hozzájárul. Először is: nincs rendes forgatókönyv; ifj. Bush életének egyes állomásainak kronológiája egy darabig még valahogy ragasztóként működik, aztán már úgy sem: a történetnek nincs eleje, közepe, vége, iránya, semmije sincs.
A rendezés, a dramaturgia, a beállítások, a képek didaktikusak, szájbarágósak. Nézd, hogy piszkálja a száját Bush evés közben, nézd milyen bunkó! Teli szájjal beszél! Jacket és Dr. Peppert iszik az alkoholista parasztja! Bigott vallásos! Te, ez azt hiszi hogy őt isten hívta el! - A képsorok hiába üvöltenek, mert épeszű ember akkor sem hiszi el nekik amit állítanak hogyha minden színigaz, annyira mesterkélt, akart, csinált és természetellenes az elbeszélés.
Mindez még tolerálható lenne, de a színészek, ó uram irgalmazz, mindent megtesznek azért, hogy a celluloidszörny maradéktalanul megmutatkozhasson rettentő valójában. Josh Brolin egyszerűen szánalmas negyvenéves egyetemistaként majd negyvenéves kormányzóként majd pont ugyanannyinak kinéző, de - jé - őszre festett hajú elnökként. Az-ember-aki-azt-játssza-hogy-most-bunkót-kell-játszani, ez ő, amatőr és hiteltelen, ja és szánalmas, ha még ez nem hangzott volna el. A Condoleeza Rice-t "alakító" bizonyos Thandie Newton pedig egyszerűen olyannyira elmondhatatlanul röhejes, hogy az már-már szinte szétfeszíti a film és a nyelv korlátait.
És még hosszan lehetne sorolni, de minek. Hacsak nem "George W. Bush politikájának reprezentációja az amerikai filmművészetben 2003-2008" címmel írjátok a disszertációtokat, akkor szeretettel tanácsolom, hogy ne kínozzátok magatokat ezzel a szarral.