Hogyan maradtam józan Bloomingtonban?

Szombat este a Bloomington főutcáján található pizzériában. Focimeccs utáni állapotok vannak, azaz mindenkin Indianás póló, nadrág, pulóver, sapka, sál, ing, illetve minden további elképzelhető ruhadarab és kiegészítő van, még a pincéreken is. „Olasz pizza”, hirdeti az ablakban elhelyezett neon, az autenticitás-érzet végletekig fokozására pedig az ablakok belső oldalára applikált csíkos mű-napellenzők és a falra akasztott „Greece” feliratú tájképek hivatottak. Az asztalokat elborítják a műanyag kosarak, bennük nagyrészt alufóliába csomagolt szendvicsekkel, vagy azok legkülönfélébb stádiumban lévő maradékaival. Négyen három pizzát rendelünk, egy nagyot, és, mint végül kiderült, egy nagyon kicsit és egy kurva nagyot. Máig nem tudjuk, mi volt a célja a pincérnek azzal, hogy az asztal mintegy 97 százalékát – sőt, részben még a környező légteret is – beborító pizzás fémtálcák mellé kihozott négy további, végig érintetlenül maradó tányért is, megfosztva ezzel minket az asztal maradék három százalékának hasznosításába vetett minden reményünktől. A pizza egyébként ízben és állagban leginkább a siófok-környéki vendéglátósok által őszinte lelkesedéssel mikrózott és felszolgált Dr. Oetker mirelit pizzára emlékeztetett. De igazából nem is erről akartam beszélni. A vacsora elején megkérdezi a pincér, mégis mit innánk. Valamilyen sör van esetleg? Kérdezem. Nincs sajnos, vonta meg a vállát a pincér bocsánatkérően, itt egy templom szemben az út túloldalán, túl közel van, ezért nem szolgálhatunk fel alkoholt. Végül kérek egy diet Coke-ot. Jég nélkül.


Vasárnap este bandukolok haza a campusról. Betérek a város összesen talán három vagy négy kisboltjának egyikébe, a 3rd Street és a Jordan Avenue sarkán. Egy darabig szemezek az amerikai kultúra két ikonjával, a(z amerikai) Budweiserrel és a Bud Lighttal, aztán végül az előbbit választom, egy kis sózott kesudió és egy (igen, eddig bírtam) Reese’s mogyoróvajas csoki mellé. Amikor a pultra teszem a cuccokat, a kasszás srác kutyatekintettel néz rám. Ne haragudj, de vasárnap nem árusíthatok alkoholt, mondja, Kaliforniában, ahonnan jövök, nincs ilyen szabály, de „ez Indiana”. Látom, őszintén sajnálja, és ezt igazán értékelem. Marad a mogyoróvajas csoki. Tejjel.