Ugyanakkor valóban érdekes dolgok is történnek itt.
Ma például, amikor első ebédem során a helyi étkezdében (szuperdiszkont 2.85 eurós "menü"-nek nevezett egytálétel 2 db joghurttal, plüsz egy szakácsnak öltözött délkelet-ázsiai egyed, aki "no mít, no fis, hahaha" rikkantással tolja felém a tányért az alpakkapulton, kedvesen) leültem egy asztalhoz, ahol már javában étkezett egy japán srác, sajnos csak későn realizáltam hogy mindezt úgy teszi, hogy egyszerre szürcsög és csámcsog, minden egyes rágásnál lelkiismeretesen kinyitva majd összecsapva az állkapcsát: ha jól helyezkedtem volna, szerintem még akár láthattam is volna az étel nemétellé való átlényegülésének minden egyes szent fázisát.
Mondjuk intő jel lehetett volna, hogy a srác a desszertként kapott banánt szépen szeletenként ráterítette a zöldségestésztájára, de mindenre én sem figyelhetek.
Bejegyzések
3 megjegyzés:
a második linken kacagtam.
Ma lemaradtál a Pléhről.
Pedig kedves előadást tartott.
Azt mondta olvassunk franciákat.
Hát igen, asszem ő is erre a te címedre referált amikor azt mondta cog-filó összedolgozásra van szükség.
Ma mindenki széécsényi.
A haikus stílusból kiindulva ezt akár a lakcsik kolléga is írhatta volna:) Persze, tudom hogy nem. Ez amúgy a lemaradások időszaka, hazautazásom okán itt meg egy P. Churchlandről maradok le, hát ez van.
Hiába nyugtatod magad azzal hogy a két lemaradás ugyanaz, mert ezeket mérföldek választják el. Persze hogy a főcímhez igazodjak, ezek a mérföldek össze is kötik őket...
Megjegyzés küldése