– Ha egy fiú- és egy lánybarát találkozik, nem puszit adnak egymásnak, hanem amúgy féloldalasan, kissé előrehajolva megölelgetik egymást, ami rendkívül cuki.
– Az Indiana Memorial Unionban több foteles tanuló-pihenő szoba – lounge – van, ahol akár aludni, vagy csak egyszerűen üveges szemekkel magatehetetlenül heverni is lehet a nap bármelyik szakaszában. És ugye ha valamit lehet valahol, akkor mindig akadnak olyanok, akik kifejezetten azért a valamiért járnak oda. A legbosszantóbb az, amikor boldogan szaladsz egy messziről üresnek látszó kanapéhoz, amiről aztán kiderül, hogy valaki már kiütve fekszik benne.
– Az amerikai kiskereskedelem egyszer és mindenkorra véget vetett a sajtok körüli, módfelett bosszantó konceptuális rendetlenségnek. Nem számítva a kézműves és prémium sajtpultokat, az olcsóbb népi sajtok jellemzően körülbelül öt-hat fajtában (ún. swiss, mozarella, mild, medium és sharp cheddar, provolone és még valami amire ha lelőnek sem emlékszem) és szigorúan négy formátumban – tömb, szeletelt, durván, illetve finomabban reszelt – kaphatók. Ami igen rokonszenves – természetesen a katonás rend mellett –, hogy a formátumok közötti választást nem igyekeznek sunyin befolyásolni az árképzéssel: mindegyik kialakítás pontosan egyforma súlyú és árú.
– Elköszönéskor gyakorlatilag senki nem használja a „bye” szót, az alapértelmezett hangsor a „see you”, tetszőleges ornamentikával. (See you on Sunday, see you later, stb.)– A gymben ha valaki menőnek akar kinézni, akkor nincs más dolga, mint az atlétájára vagy közvetlenül testre egy olyan pólót felvenni, aminek le vannak vágva az ujjai, majd a maradék hosszanti irányban oldalt kegyetlenül ketté van tépve, de csak épp addig, hogy alul egy kis anyag összetartsa az ily módon elöl-hátul kissé libegő ruhaneműt. E különös ruhadarab természetesen akkor a legviccesebb, amikor egy látványosan vézna és újonc fiatalember viseli, nyilvánvalóan demonstrálva a tényt, hogy nem járatos a szubkulturális kiegészítők és szubkulturális tőke összehangolásának művészetében, ezzel szándéka ellenére egy szempillantás alatt a hiteltelenek és nem menők közé pozícionálva magát.
A soundtracknak amúgy semmi más magyarázata nincs, mint hogy alkalmatlannak bizonyultam bármilyen illusztráció kiválasztására és hogy minden bizonnyal ez az év lemeze.
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Havarti? Már a sajt. Egyébként sajtilag jól tájékozott kéne, hogy legyek, mivel Wisconsin a "dairy state." Ha kissé bántó hangon akarsz egy wisconsinihoz szólni, esetleg hívhatod "cheesehead"-nek. Bár nem kérdés, hogy erre rá is szolgálnak azzal a szokással, hogy amerikai futballmeccseken így jelennek meg.
Ez nagyon jó! És igen, lehet hogy a havarti, de mivel _annyira_ ismerősen nem hangzik, ezért egy kicsit bizonytalan vagyok, de most már végére kell járjak ennek, mielőbb útbaejtek egy Targetet vagy Krogert.
Megjegyzés küldése